Tunhuang
| Tunhuang | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Kína |
| Irányítószám | 736200 |
| Körzethívószám | 937 |
| Testvérvárosok | Lista Kamakura |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 185 231 fő (2020) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 1142 m |
| Terület | 26 718,15 km² |
| Időzóna | UTC+8 |
 | |
 é. sz. 40° 08′ 28″, k. h. 94° 39′ 50″40.141111111111, 94.66388888888940.141111°N 94.663889°EKoordináták: é. sz. 40° 08′ 28″, k. h. 94° 39′ 50″40.141111111111, 94.66388888888940.141111°N 94.663889°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tunhuang témájú médiaállományokat. | |
Tunhuang (kínai: 敦煌市) megye szintű város Kína Kanszu tartományának nyugati felén, a Góbi-sivatag szélén.
A selyemút kereskedelmi karavánjainak egyik fontos megállóhelye és ellenőrző pontja volt. Kínai helyőrségi központ volt, de a Belső-Ázsiából és Indiából érkező karavánok útvonala is erre vezetett.[1] A hely jelentőségét az adta, hogy a Kelet-Turkesztán felé vezető úgynevezett selyemút Tunhuang közelében válik szét két ágra, hogy északról, illetve délről megkerülje a félelmetes Takla-Makán sivatagot.
Tunhuangtól délkeletre mintegy 15 kilométer távolságban egy sziklafalban találhatók az „Ezer Buddha barlangtemplomok” (Mokao-barlangok), melyek nagyrészt kis kápolna méretűek, falaik tele vannak aprólékos falfestményekkel és ember-nagyságú festett szobrokkal, melyekből legtöbb a Dunhang oázisban található.
A 4. század közepétől virágzó buddhista közösség élt itt, melynek tagjai mintegy ezer éven keresztül építették és díszítették a barlangszentélyeket. Ma 492 barlangban 45 ezer négyzetméternyi falfestmény és több mint 2000 stukkó szobor alkotja azt a csodálatos művészeti együttest, melyet a világ legkülönlegesebb buddhista művészeti galériájaként tartanak számon.[2]
1900-ban egy taoista szerzetes felfedezett a Mokao-barlangokban egy titkos üreget, amelynek bejáratát a 11. században zárták le. A rejtekhely a rendkívüli szárazság következtében több tízezer kéziratot, valamint selyemfestmények kivételes gyűjteményét őrizte meg igen jó állapotban. A kéziratokon kívül a barlangkönyvtárban találták meg a világ legrégibb nyomtatott könyvét: a 868. május 11-re datált Gyémánt szútrát.[3]
Galéria
-
Az „éneklő homokdűnék” a Kumtag sivatag keleti végén, Tunhuang közelében -
A Mokao-barlangokból származó szobor Tunhuangban -
A tunhuangi reptér. -
Mokao-barlangok
Jegyzetek
- ↑ Skrine, C. P.. Chinese Central Asia. Methuen, London. Reprint: Barnes & Noble, New York. 1971 (1971). ISBN 0-416-60750-0
- ↑ Dunhuang Studies - Chronology and History. Silkroad Foundation. [2016. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 4.)
- ↑ Makinen, Julie: Getty Institute helps save China's Mogao Grottoes from tourism's impact. Los Angeles Times, 2014. szeptember 27.
További információk
- A nemzetközi Tunhuang projekt - Tunhuangi kéziratok és festmények tanulmányozása
- British múzeum: keresztény alak, selyemre rajzolva - Tunhuang
- Tunhuangi gyűjtemény az Indiai Nemzeti Múzeumban
Kapcsolódó szócikkek
Kína-portál
Földrajzportál
