Adriai tok
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Akváriumi példány ingolák társaságában | ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető       | ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Acipenser naccarii Bonaparte, 1836 | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Adriai tok témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Adriai tok témájú kategóriát. |
Az adriai tok (Acipenser naccarii) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tokalakúak (Acipenseriformes) rendjébe és a valódi tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Az adriai tok elterjedési területe az Adriai-tenger parti vizei, ahonnét ívni a Pó-síkság folyóiba vonul.
Megjelenése
Az adriai tok testhossza 100-150, legfeljebb körülbelül 200 centiméter. A nagy példányok ma már nagyon ritkák. Felül megcsontosodott orra csak mérsékelten hosszú, alig hosszabb a fej hosszának egyharmadánál. Elöl kerekded vagy tompa kúp alakú. Viszonylag hosszú bajuszszálain nincsenek rojtok, kerekdedek és közelebb helyezkednek el az orr hegyéhez, mint a szájhoz; visszahajtva nem érnek a száj pereméig. A halnak 11-14 hátvértje és 32-42 szorosan egymásra simuló oldalvértje van, ez utóbbiak több mint kétszer olyan magasak, mint szélesek. A hasvértek száma 8-11. Hátoldala tartózkodóhelye szerint lehet sárgás, okker színű, barnás vagy csaknem feketés. Hasoldala, hasonlóan a nagy csontos vértekhez, a sárgástól a piszkosfehérig változik.
Életmódja
Az ívási időszakban az adriai tok a tengerből felúszik a folyókba. Ezt a halfajt még nem tanulmányozták eléggé, hogy biológiájáról többet tudjanak. A folyóvizek szennyezése és ívóhelyeinek beépítése előtt az adriai tok az Adriába ömlő folyók középső szakaszáig felhatolt, ahol április–májusban a mély, erősen áramló víz alatt a homokos vagy kavicsos fenéken rakta le ikráit. Akkoriban keresett étkezési hal volt. Állománya napjainkban, a többi tokféléhez hasonlóan, súlyosan veszélyeztetett.
Képek
-
Akváriumban -
Rajz a halról -
Rajz a fejéről, felülről -
és alulról
Források
- Acipenser naccarii Bonaparte, 1836 FishBase
- Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
- Édesvízi halak. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 547 140 8
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. március 26.)
További információk
- Képek az interneten a fajról
A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
